Utazás és miegymás

A legmagasabb hegycsúcs a boldogságunk kulcsa-e?

Mindig a legjobbra, a legszebbre, a legmagasabbra törekszünk, holott a lényeg az, hogy az elégedettség, a boldogság töltsön el bennünket; ehhez pedig alapvetően nem kell megmásznunk a Himalája csúcsait.

Három évvel ezelőtt megváltozott az életünk. Lengyelországban Krakkó és Zakopane felfedezését tűztük ki célul soron következő nagyobb utazásunk alatt, amelytől végül a kulturális és természeti feltöltődés mellett sokkal többet kaptunk. A Gubalowka tetején egy raklapon ülve megszületett a #kalandlista blog, az azóta is tartó szenvedélyünk, a közös “gyermekünk” és a boldogságunk egyik állandó forrása. 

Utazókként mindig törekszünk arra, hogy Európa minél több részletét, kevésbé ismert helyeit közelebb hozzuk a blog olvasóihoz. Blogunk útnapló és élménygyűjtő egyben, és egy kicsit magunknak is írjuk, ez az igazság. Magunknak, hogy emlékeinket ilyen formában is megőrizzük, hogy a sok-sok csodás fotó és videó mellé írásos nyoma is maradjon az átélt izgalmaknak, boldogságnak vagy épp fáradtságnak, csalódásnak. 

Sokan kívülről csak azt látják, megint utazunk, sőt mi utazó bloggerek sokszor megkapjuk, hogy semmit nem csinálunk csak állandóan nyaralunk. Nehéz a folyamatos magyarázkodás, hogy nekünk is van főállásunk, nekünk is vannak kiadásaink, mégis mindemellett az utazás a szenvedélyünk, és inkább élményekre költünk, mint tárgyi javakra. A küzdelembe néha-néha igenis belefáradunk, követők jönnek és mennek, közösség épül és változik, ahogy az érdeklődés is irántunk. Ennek hatására a mi lelkünk van, hogy hihetetlen magasságokba tör, de van, hogy az óceánok mélysége sem mérték hozzá. Mindennek ellenére és mindezekért, imádom a hegyeket, a felfelé vezető út során való küzdelmet vele és érte, a kihalt tengerpartokat a nyugalomban átélt naplementékkel, illetve a meredek lépcsősorokat és imbolygó kövekkel teli sziklaperemeket ugyanúgy, ahogy a kéklő tengervíz habjai alá való merülést. Szeretem a blogunkat. Az életünket, amely már nem lenne teljes a #kalandlista nélkül. Valóban mintegy gyermeket formáljuk és védelmezzük, egyszerűen együtt élünk.

A boldogság kulcsa, a szívmelengető érzés számunkra együttesen a hegyek tetejéről való számottevés és a völgyek világának megtapasztalása, az együttes tanulás. Jó érzés, ha a lejtmenetben felénk nyúl egy segítő kéz, inspirál a továbblépésre, és a hegy tetején állva megoszthatjuk pozitív energiánkat, együtt élhetjük meg az őszinte örömöt, ahogy a lelkes, kedves követőinkkel is a beteljesült álmukat.

Ha kíváncsi vagy a #kalandlista utazásaira, akkor kövesd
Facebook oldalunkat, Instagram oldalunkat! 
Ha tetszett a cikk, és érdekes lehet szerinted mások számára is,
hálásan köszönöm, ha megosztod! 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!